"Hindi only" (csak hindiül)

Az egyik előző cikkünkben azt állapítottuk meg, hogy a hindi és az urdu ugyanannak az alapnyelvnek, azaz a hindusztáni-nak (vagyis pontosabb a khariboli-nak), sztenderdizált változatai. A hindi, az angollal együtt, államnyelvként műkődik szövetségi szinten Indiában. Az urdu pedig a pakisztán közigazgatás elsődleges nyelve (bár a gyakorlatban őrződik az angol nyelv hivatali alkalmazása), és a harminchat indiai szövetségi államok és területek közül, tizenegyben hivatalos az urdu is.

Habár Pakisztánban az urdu a “nemzeti nyelvként” műkődik — kevés az ellenállás hozzá, és dominansok azok a nyelvideológiák, amelyek ezt a kiváltságos helyzetet indokolják, legalábbis a pendzsábi nemzetiségűek között — Indiában viszont a hindi nem tudott behatolni az országba, kivéve az észak és közép-északba. Ez annak ellenére így van, hogy a brit gyarmati rezsim elleni harcnak több vezetője amellett érvelt, hogy csak egy nemzeti nyelv legyen az új többnemzetiségű államban. Ezek a vezetők között Gandhi és Jawaharlal Nehru voltak (egyikük sem volt hindusztáni anyanyelvű).

eredeti szöveg (katalánul)
http://linguoresistencia.weebly.com/bloc/hindi-only-o-la-imposicio-del-hindi-sobre-les-llengues-indostaniques

En un article anterior vam constatar el fet que el hindi i l’urdu són dues varietats estandarditzades de la mateixa llengua vernacle, l’indostànic (hindustānī), o més concretament, el khariboli. El hindi és, a banda de l’anglès, una de les llengües que té caràcter oficial a nivell federal a l’Índia, mentre que l’urdu és la llengua preferent de l’administració pakistanesa (encara que a la pràctica es conserva l’ús oficial de l’anglès) i també oficial a nivell regional a onze dels trenta-sis estats i territoris de l’Índia.

Mentre que al Pakistan l’urdu juga el paper de “llengua nacional” sense que això creï gaire oposició — i les ideologies lingüístiques que justifiquen aquesta posició privilegiada són dominants, si més no entre els panjabis ètnics — a l’Índia el hindi no ha pogut instal·lar-se tan fàcilment fora del nord i centre-nord del país. Això malgrat el fet que molts dels líders del moviment de resistència al règim colonial britànic es van posicionar a favor d’imposar una sola llengua nacional al nou estat plurinacional, com ara Gandhi o Jawaharlal Nehru (cap dels dos parlants nadius de l’indostànic).